Csőben sült sajtos tészta és az IR...

Csőben sült sajtos tészta...

 ... tökéletes a maradék sajtok felhasználására.

"Egy pillanatképből nem lehet megítélni senkit. De még egy egész életből sem. Mert nem tudod, honnan jött és hová megy - mit hozott magával s mit visz el. Ha nem tudod, merre megy egy lélek, csak azt, hogy éppen most milyen, semmit sem tudsz róla. Ha egy magban nem látod a leendő embert, s az emberben, hogy milyen magokat érlel magában - mit tudsz róla? Ha nem tudod, kivé leszel, mit tudsz magadról? Nagyon keveset."

(Müller Péter)

Úgy gondolom, hogy egy gasztro blog nem a személyes problémák, hanem receptek megosztásának a helye, ezért eddig még nem írtam magamról, a magánéletemről. Ez a jövőben is így lesz, most az egyszer teszek csak kivételt, ugyanis az utóbbi időben elözönlötték a postaládámat a nem mindig jóindulatú megjegyzéseket, kérdéseket tartalmazó levelek. Több olvasóm is kíváncsi volt arra, hogy mi az az általam állandóan emlegetett "IR", miért csak teljes kiőrlésű liszteket és egészséges, néha kimondhatatlan nevű alapanyagokat használok. Volt olyan, aki kerek perec le is "gasztrosznobozott", és kérdezte, hogy ez az egészséges életmód nálam valami mánia, nekem már a fehér liszttel, répacukorral készült ételek nem is jók???

Senki ne ijedjen meg, nem fogok órák hosszat mesélni, mert nem hiszem, hogy az életem a szűk családomon kívül bárkire is tartozna, de ezen rosszindulatú levelek sora már annyira felbosszantott, hogy nem tudok elmenni mellettük szó nélkül.

Az általam oly gyakran emlegetett IR nem más, mint az insulin rezisztencia rövidített elnevezése. Nálam egyéb "finomságokkal együtt"  - nagy nehezen - négy éve diagnosztizálták. 

Az inzulin érzékenység csökkenését nevezzük inzulin rezisztenciának (IR). Az inzulin a szervezetben éjjel-nappal kis mennyiségben jelen levő hormon, a hasnyálmirigy (pankreász) terméke, a vércukorszint szabályozásának egyik oldala. A szájon át felvett szénhidrátok (a cukrok és a keményítő) a bélből szőlőcukor (glukóz) formájában kerülnek (vércukorként) a vérkeringésbe. A vércukorszint emelkedésére a hasnyálmirigy többlet-inzulint küld a vérbe, ami aztán segít a cukrot elraktározni az izom- és zsírsejtekben. Számos más szerv sejtjeibe (máj, agy, vese, vérsejtek) a vércukor bejut magától is, de az inzulin sok minden más folyamatot is szabályoz: ez az egyetlen "igazi" anabolikus hormon, ami a test felépítését szorgalmazza - magyarul, hizlal. Ha az inzulin hatékonysága csökken, mert a zsír- és izomsejteken levő fogadó helyek (a receptorok) rosszak, és nem ismerik fel az inzulint (mint amikor rossz a zár és nem tudjuk kinyitni az ajtót a megszokott kulccsal) vagy a sejteken belüli további anyagcsere-lépésekkel van valami öröklött vagy szerzett baj, elmarad a kívánt hatás, tehát nem csökken le a vércukorszint. Erre a szervezet úgy reagál, hogy a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a többlet-inzulin valahogy jobban elvégezze feladatát. Igen ám, de eközben a sok inzulin sok mást is csinál ott, ahol nem kéne, pl. hizlal, és az étvágyat is fokozza. A felszaporodó zsírsejteken is persze ugyanolyan rosszak a receptorok (vagy a sejteken belüli folyamatok), így a megnőtt keringő inzulinmennyiség vércukor-szabályozó hatása is kevesebbnek bizonyul, ami további inzulin-túltermeléshez vezet. A sok inzulin hatására olykor-olykor egyszer csak mégis lecsökken a vércukorszint, ami kifejezett éhségérzetet, cukor iránti vágyat provokál. Ördögi kör ez bizony: csökkent inzulinhatás - több inzulin - éhségérzet, elhízás - még rosszabb inzulin hatás - tovább fokozódó inzulin rezisztencia. Közben annyira megromolhat a vércukorszint szabályozása (különösen, ha más okoknál fogva még az inzulintermelő képesség is csökken), hogy a vércukorszint emelkedése állandósul, ekkor cukorbetegség alakul ki. Tehát az inzulinra való csökkent érzékenységről van szó, ami a normálistól csak kicsit különbözőtől az igen súlyos formáig minden változatban előfordulhat. A teljes IR nagyon ritka, életveszélyes állapot, viszont a mindennapi életben gyakori, kisebb mértékű IR-val járó állapotokban ezt a tény sokáig nem is volt köztudott. Az IR-ral kapcsolatos betegségek végső soron az érrendszer károsodásához vezetnek, aminek súlyos megnyilvánulásai a szívinfarktus, korai érelmeszesedés (elbutulás), agyvérzés, veseelégtelenség, érszűkület...és még sorolhatnánk.*

Kezelésében elengedhetetlen, hogy figyeljünk arra, mit, mikor eszünk. Ez minden esetben gyökeres életmódváltást, és rengeteg lemondást jelent.   A hasnyálmirigy inzulin elválasztását elsősorban a szénhidrátokból felszabaduló szőlőcukor (glükóz) fokozza. Attól függően, hogy hány glükózmolekula kapcsolódik össze bennük, megkülönböztetünk egyszerű (gyorsan felszívódó) és összetett (lassan felszívódó) szénhidrátokat. Az egyszerű szénhidrátokat a szervezet könnyen lebontja glükózzá, hamar fel tudnak szívódni, ezáltal nagyon gyorsan megemelik a vércukorszintet.Az összetett szénhidrátok bontásához több idő kell, tehát sokkal egyenletesebben, fokozatosabban fognak felszívódni és bejutni a vérkeringésbe, így a vér glükóz szintje is kevésbé fog megemelkedni. Ha pedig a cukor egyenletesebben jut a vérbe, a hasnyálmirigynek sem kell egyszerre nagy mennyiségű inzulint kiválasztania. Lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak például a teljes kiőrlésű lisztek és az ezekből készült pékáruk, a barna rizs, a korpás keksz, valamint a nyers zöldségek stb.*

* Forrás: PCOS diéta

Egyszóval nem gasztro sznobságból, hanem az egészségem megőrzése érdekében eszem rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, sovány húsokat, sajtokat, teljes kiőrlésű gabonaféléket. Rengeteget iszom, hetente legalább 4 alkalommal sportolok, sokat pihenek és odafigyelek magamra.

...mindenkinek az egészsége kell, hogy az egyik legfontosabb dolog legyen a világon! Ezért pedig néha nagyon sokat kell tenni...

* Forrás: PCO szindróma

 

Hozzávalók:



 4-6 személyre

• 500 g teljes kiőrlésű tészta (pl. rigatoni, fusili)
• 3 ek. vaj
• 3 ek. Graham liszt
• 875 ml tej
• 250 g reszelt sajt, lehet vegyesen is
• só, frissen őrölt bors
• 140 g teljes kiőrlésű kenyérmorzsa
• 2 ek. extra szűz olívaolaj
• 3 ek. reszelt parmezán sajt
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1/2 csokor petrezselyem

Elkészítése:

A sütőt 200°C-ra előmelegítjük. A tésztát a szokásos módon, bő, forrásban lévő, sós vízben kifőzzük. Közben lábosban vajat forrósítunk, és megszórjuk liszttel. Rózsaszínűre pirítjuk, és felöntjük a tejjel. Habverővel állandóan keverve besűrítjük. A besamelmártást sózzuk, majd belekeverjük a reszelt sajtot. Frissen őrölt borssal ízesítjük. A kenyérmorzsából egy evőkanálnyit félreteszünk, a többit összekeverjük az olívaolajjal, a parmezánnal és a citromhéjjal. Kivajazunk és a félretett morzsával behintünk egy nagyobb tűzálló tálat. A lecsepegtetett tésztát belekeverjük a mártásba, majd beleöntjük a sütőtálba. Megszórjuk a parmezános morzsával, és addig sütjük, amíg aranysárga ropogós kéreg nem keletkezik a tetején. Frissen vágott petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Forrás: Bill Granger: Most te főzz!