
Olyan gyorsan telik az idő, hogy csak ma ocsúdtam fel: holnap egy éves a Mézes finomságok. Még soha nem meséltem nektek arról ,miként is vágtam bele a blogírásba. Az államvizsgáim idején kezdtem sütögetni-főzögetni pihenésképpen, aztán nyárra már összegyűltek a receptek, és annyi félét készítettem, hogy gondoltam összegyűjtöm őket egy helyre. Se főzni, se sütni, se fényképezni nem tanított soha senki, csak úgy autodidakta módon próbáltam elsajátítani az ismereteket. Aztán valahogy a hobbimmá vált a gasztronómia. Szeretek új ízeket kipróbálni, gyűjtök mindenféle ezzel kapcsolatos kütyüt, szakácskönyvet. Pihentet, a munkás hétköznapok után kikapcsol ez az egész, és néha vagyok annyira mániákus, hogy este 10 órakor is nekiállok valamit sütni, főzni. Szerencsére a család apraja-nagyja jó evő, így soha nem megy veszendőbe az elkészült étel. És, kérdezhetnétek, hogy miért éppen mézes finomságok?! Hát az úgy van, hogy apukám már rég óta méhészkedik - szóval a mézet, mint alapanyagot nem kell beszereznem -, ezért cukrot nem igazán szerepel az étrendünkben. A méz ugye köztudottan egészséges, én pedig néhány oknál fogva odafigyelek (kénytelen is vagyok odafigyelni) a megfelelő táplálkozásra, így szinte nem is fogyasztunk cukrot. Igyekszem mindent mézzel helyettesíteni. Röviden, tömören nagyjából ennyi a blogom kezdeti története. Az ezt követőeket pedig olvashatjátok a receptek bevezetőiben.
A mai nap pedig nem zárulhat úgy, hogy ne köszönjem meg nektek, hogy e hosszú év során velem voltatok, rendszeresen követettek. És el kell, hogy mondjam nektek, hogy tavaly ilyenkor még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy 142-en fogtok rendszeresen olvasni, és majdnem 100.000-en fogtok a blogomra kattintani. Egyszóval nagyon szépen köszönöm mindenkinek, és remélem, hogy a jövőben is bekukkantatok hozzám! :-DD
A blogszülinap alkalmából úgy illet volna, hogy sütök minimum egy emeletes fondantos/marcipános tortát, ami tervbe is volt ugyan véve, de erre a tikkasztó hőségre tekintettel, nem vitt rá a lélek, hogy a sütőt bekapcsoljam. De megígérem nektek, hogy amint egy kicsit hűvösebb lesz, és a szabadságom is úgy engedi, pótolom az elmaradottakat, és jelentkezem tortával is. Egyelőre a kánikula túlélésére marad nálunk az ásványvíz, és a fagyi. Édesszájúak lévén fagyiból nálunk mindig óriási mennyiség fogy. Mondhatnám úgy is, hogy soha nem tudok belőle eleget készíteni. Az egyik kedvencünket hoztam ma nektek: a mézes kókuszfagyit. Isteni finom! Tényleg! :-DD
Hozzávalók:
- 4 dl kókusztej (cukrozatlan)
- 6 dl 30%-os tejszín
- 120 g méz
- 6 tojás sárgája
- 4 ek. kókuszreszelék
- ízlés szerint néhány ek. kókuszlikőr (el is maradhat)
Elkészítése:
A mézet a tojások sárgájával habosra keverjük. A kókusztejet a tejszínnel forráspontig melegítjük, félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tojásos keveréket (itt mehet bele a likőr is), visszatesszük a tűzre, és folyamatos kevergetés mellett besűrítjük a fagyi alapot.Kihűtjük, majd mehet egy éjszakára a hűtőbe. Másnap a fagyigépünk segítségével elkészítjük. Fokozatosan adjuk hozzá a kókuszreszeléket. Ha elkészült, kényelmesen elkanalazgatjuk.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy aki esetleg nem kedvelné a tojásos alapú fagylaltokat készítheti tojás nélkül is. Szuper lesz úgy is! :-D