"Nagy igazság, hogy akikkel találkozunk,
megváltoztathatnak bennünket, néha olyan mélységesen,
hogy utána még a nevünkben sem vagyunk
ugyanazok."
"Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben.
Csak így lehet
véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek
szavak, amelyeket ki
kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki,
s a szívünket megbánás
tölti el."
"Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat."
"Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat."
(Yan Martel: Pí élete)
... nem vesztem el, csak a hétvége elég "náthásra, torokfájósra, ágyban fekvősre, olvasósra, meccs nézősre" sikerült. Alig tudtam egy-egy hangot kipréselni a torkomon, a konyhai tevékenységem pedig szinte egyenlő volt a nullával. Jót tett ez a pár nap pihenő, viszonylag sikerült összeszednem magam, úgyhogy "bemelegítésnek" készült ma már kandírozott narancshéj és néhány szem bonbon is...
Hozzávalók:
- 300 g darált mandula
- 80 g házi vaníliás porcukor / nyírfaporcukor
- 50 g natúr marcipán
- 100 g aszalt meggy, apróra vágva
- (cherry) brandy
a bevonáshoz:
- kb. 300 g étcsokoládé
a díszítéshez:
- aszalt meggy
Elkészítése:
Az apróra vágott aszalt meggyet 1-2 éjszakára brandybe áztatom, leszűröm. A mandulát ledarálom, a marcipánt lereszelem, a porcukrot átszitálom. Összedolgozom a meggyel és annyi brandyvel, hogy jól formázható masszát kapjak. Diónál kicsivel nagyobb golyóbisokat készítek, ezeket temperált csokoládéba mártom. Minden bonbon tetejére egy szem aszalt meggyet teszek. Miután a csokoládé megdermedt, csomagolom.
... és most - rendhagyó módon - könyvajánló következik:
Yann Martel: Pí élete
... ha valaki még nem olvasta volna ( nem ajánlom a filmet megnézni -->
a könyv elolvasása előtt, mert, mint, ahogy az lenni szokott, a könyv SOKKAL jobb),
szerintem, mindenképpen érdemes. Én két nap alatt "kivégeztem": egyszerűen nem tudtam letenni.
a könyv elolvasása előtt, mert, mint, ahogy az lenni szokott, a könyv SOKKAL jobb),
szerintem, mindenképpen érdemes. Én két nap alatt "kivégeztem": egyszerűen nem tudtam letenni.