Brandybe áztatott aszalt meggy, marcipánnal és étcsokoládéval...

"Nagy igazság, hogy akikkel találkozunk, 

megváltoztathatnak bennünket, néha olyan mélységesen,

 hogy utána még a nevünkben sem vagyunk ugyanazok."

"Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben.

 Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek 

szavak, amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki,

 s a szívünket megbánás tölti el."

 "Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat."

(Yan Martel: Pí élete) 

... nem vesztem el, csak a hétvége elég "náthásra, torokfájósra, ágyban fekvősre, olvasósra, meccs nézősre" sikerült. Alig tudtam egy-egy hangot kipréselni a torkomon, a konyhai tevékenységem pedig szinte egyenlő volt a nullával. Jót tett ez a pár nap pihenő, viszonylag sikerült összeszednem magam, úgyhogy "bemelegítésnek" készült ma már kandírozott narancshéj és néhány szem bonbon is...

Hozzávalók:

• 300 g darált mandula
• 80 g házi vaníliás porcukor / nyírfaporcukor
• 50 g natúr marcipán
• 100 g aszalt meggy, apróra vágva
• (cherry) brandy

a bevonáshoz:

• kb. 300 g étcsokoládé

a díszítéshez:

• aszalt meggy

Elkészítése: 

Az apróra vágott aszalt meggyet 1-2 éjszakára brandybe áztatom, leszűröm.  A mandulát ledarálom, a marcipánt lereszelem, a porcukrot átszitálom. Összedolgozom a meggyel és annyi brandyvel, hogy jól formázható masszát kapjak. Diónál kicsivel nagyobb golyóbisokat készítek, ezeket temperált csokoládéba mártom. Minden bonbon tetejére egy szem aszalt meggyet teszek. Miután a csokoládé megdermedt, csomagolom.

... és most - rendhagyó módon - könyvajánló következik:

Yann Martel: Pí élete 

... ha valaki még nem olvasta volna ( nem ajánlom a filmet megnézni --> 
a könyv elolvasása előtt, mert, mint, ahogy az lenni szokott, a könyv SOKKAL jobb),
 szerintem, mindenképpen érdemes. Én két nap alatt "kivégeztem": egyszerűen nem tudtam letenni.